Tudatosság, flow, mindfulness – szubjektív szótár

Blog bejegyzéseim általában alapos kutatómunka és többszöri átfogalmazás után születnek meg. Ez azonban más: szubjektív! 

Nem lehet más, hiszen arról írok, hogy én hogyan értelmezek bizonyos szavakat. Olyan fogalmakat, amelyek manapság napi használatban vannak, sőt! Némelyik talán túlhasználatban… miközben százan százféleképpen értelmezzük őket. Most mégsem tudományos definíciókat hozok, csak annyira vállalkozom kedves olvasó, hogy megosztom Veled, számomra mit jelent ez a három dolog, és milyen kapcsolatban vannak egymással.

Tudatosság

Tudatos típus vagyok. Sokat gondolkodom a saját működésemről. A legtöbb tevékenységemet alaposan megtervezem előre, és gyakran ránézek utólag is, hogy mi történt velem, hogy éreztem magam a helyzetben, ez hogy hatott a viselkedésemre, és mit tanulhatok belőle. A TUDATOSSÁG számomra olyan, mintha lenne egy kapcsolóm, aminek segítségével kívülről figyelhetem magam. Sokáig nagyon büszke voltam erre a tulajdonságomra, de egyre inkább megtanulom, hogy – mint annyi minden másból – ebből is nagy érték a mérték. Amikor a gondolataimról gondolkozom könnyen túlbonyolítom a dolgokat, és eltávolodok a lényegtől, miközben pedig lemaradok az események valódi átéléséről.

Flow

Pedig a FLOW pillanatok, percek, órák adják az élet sava-borsát! Amikor megszűnik az idő, és szinte eggyé válok azzal, amit éppen csinálok. Ilyenkor nincs külső és belső perspektíva, múlt, vagy jövő, csak jelen van, létezés, cselekvés, végtelen motiváció, összpontosítás és élvezet.

Nem véletlenül áramlás a neve. Az idő természetes folyása ez, ahol egyszerre tudod, hogy haladsz, mégis boldog vagy ott, ahol éppen vagy.

Ha eszembe jut, hogy flow-ban vagyok, már nem vagyok flowban, olyankor már kizökkentem, még ha sikerül is később visszatérnem. Mégis, nekem fontosak ezek a kis „feljegyzések”, mert egyértelműen érzem, hogy növelik az általános boldogság érzetemet.

Mindfulness

És ezzel meg is érkeztünk a mindfulnesshez. Az én értelmezésemben ugyanis a MINDFULNESS egy képesség, amikor a tudatom segítségével képes vagyok finoman – jó esetben – flowba terelni és tartani magam. Nehezebb helyzetekben pedig azt elérni, vagy legalább arra törekedni, hogy segítségével a jelenre koncentráljak és ítélkezésmentesen, elfogadóan szemléljem a saját gondolataim jövés-menését.

Könnyűnek hangzik, ugye? Nos, nem az!

Nekem legalábbis nagyon nem. Szerencsére van valamim, a SPORTMINDSET-em, aminek köszönhetően tudom, hogy mint oly sok minden más, ez is csak gyakorlás kérdése…