102 megkérdezett vezetőből 102 sportol(t)! – Abban a 2020 júniusában végzett saját felmérésben, amelyet fiatalkori sport és a karrier alakulásának lehetséges kapcsolatának igazolására indítottam.

Az egészséges fizikum mellett, legtöbben a kitartásukat és rengeteg barátot köszönhetnek a sportnak. Sokan az edzésben találják meg a flow élményét is, amikor a világ megszűnik körülöttük és képessé válnak élvezni a mozgás, a játék örömét.

A fiatalon versenyzők szerint a sport azonban ezeknél is többre, az örökös fejlődés lehetőségére tanít. Céltudatosságra, hitre, alázatra és kitartásra. Csapatmunkára. Ezek a készségek pedig jóval gyakrabban juttatják őket vezető pozícióba későbbi karrierjük során. 300 ember háromszázféleképpen fogalmazta meg, de a tartalom összeköti mondanivalójukat. Hasonló mentalitásunk összeköt minket.

Én úgy hívom: SPORTMINDSET.

A felmérésről röviden

Mindig úgy gondoltam, hogy sportolói szemléletem (és a céges mezem) nemcsak számtalan Üzleti Liga trófeához, hanem a szakmai sikereimhez és a karrierem alakulásához is nagyban hozzájárul. Sok kollégát és volt csapattársat ismerek, akik hasonlóan gondolkoznak. Amikor pedig nemcsak sport-, hanem üzleti coaching folyamataimban is feltűnt, hogy ez a sportban gyökerező mentalitás milyen termékeny talaja a szakmai elakadások hatékony megoldásának is, felmerült bennem a kérdés: Mennyire általános ez a pozitív összefüggés a sport, az önfejlődés és a sikeres karrier között? És ha az, mik a titok fő összetevői?

Nos, a rövid válasz az alábbi infografikán látható, a hosszabbért pedig tessék egy kicsit lejjebb görgetni!

És nagyon részletesen

Módszertan és speciális látószög

A fiatalkori sport és a karrier – számomra oly egyértelműnek tűnő – pozitív kapcsolata ellenére, kevés erre a témára vonatkozó anyagot találtam.

Az E&Y az ESPNW-vel karöltve 2014-ben sikeres üzletasszonyok körében készített egy globális tanulmányt, amelyben azt találták, hogy az felsővezetői pozíciót betöltő hölgyek 94%-a versenyszerűen sportolt fiatalon. 74 %-uk szerint ez a tapasztalat felgyorsította a karrierjük felívelését, amit vezetőként azzal viszonoznak, hogy kiválasztási folyamataikban pozitívumként veszik figyelembe a jelentkezők sportolói hátterét, hiszen bizton számíthatnak rá, hogy így elkötelezett, magas munkamorállal rendelkező csapatjátékost választanak.

Mivel magyar vonatkozású eredményeket egyáltalán nem találtam, elhatároztam, hogy magam készítek egy mini tanulmányt a tágabb ismerősi körömben. A hólabda-szerű módszertan szellemében nem is törekedtem reprezentatív adatokra, pontos statisztikára, vagy a sportolók és nem sportolók összehasonlítására. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy a kitöltők

SAJÁT MEGÉLÉSE SZERINT

Mit ad a fiatalkori sport az egészséges fizikumon kívül?
Látható-e összefüggés a sportos gyerekkor és a (későbbi) szakmai előmenetel között?
Hogyan értékelik a fiatalként rendszeresen edző, illetve versenyző felnőttek a karrierjük alakulását?
Mit tekintenek sikernek azok, akik sportoltak életükben?

Számos szabad szöveges választ kértem, amelyeket később kategorizáltam, hogy valamennyire elemezhetővé, megjeleníthetővé váljanak.

Demográfia és sport profilok

Engem is meglepett, hogy Survioban szerkesztett, és a social media (Facebook, Instagram, Linkedin) felületeimen közzétett kérdőívemet, rengetegen megosztották, és végül 310-en töltötték ki. Többségük (53%) 30-50 év közötti nő, de kaptam válaszokat 18 éven aluliaktól, és 50 felettiektől is. A hölgyek jól láthatóan szívesebben osztják meg véleményüket, külön siker, hogy összességében 1/3 arányban férfiak is megtiszteltek válaszaikkal.

Az Intersport 2018-as magyarországi felméréséhez képest (62%) az én válaszadóim saját bevallásuk szerint egy sportosabb körből kerültek ki, mert jelenleg 85%-uk mozog rendszeresen. A 18 év alattiak kivétel nélkül, a 30 év alattiak 94%, 30-50 év közöttiek 84%, az 50 év felettieknek pedig 76%-a. A férfiak körében stabil a felnőttkori átlag; 86% mindhárom korosztályban, a nőknél viszont meredeken csökken.

A fiatalkori sportot külön vizsgáltam. A kérdőív kitöltőinek döntő többsége (89%) járt edzésre, és a fiúk 76%, a lányok 70%-a versenyzett is, 69-en pedig profi szinten is sportoltak! 30 éves kor alatt még 43% meg is méretteti magát időnként, de azt követően már csak minden negyedik ember versenyez.

Mit adott a sport?

A Facebook és Instagram oldalaimon egyszer korábban már feltettem a kérdést a követőimnek, hogy nekik mit adott a sport. Ott is fantasztikus válaszokat kaptam! Kovács Andrea, egy globális kozmetikai cég partnere, aki nem mellesleg éveken át csapattársam volt, így fogalmazott:

„Először is alázatot. Első nap az edzésen szembesülsz azzal, hogy van valami, amihez nem értesz… Van valami, ami jobb nálad és fel kell nőnöd hozzá. Sőt mindenki, aki ott van tapasztaltabb és ügyesebb. Megtanulod megadni magad, beállni a sorba…
Majd víziót, álmokat, hitet. Valami nagyon nagy belső erőt. Bátorságot, vakmerőséget. Rengeteg fájdalmat, és a fájdalmon keresztül fejlődést. Megtanulod komolyan venni, amit csinálsz: fókusz, elkötelezettség, kitartás. Rájössz, hogy a kemény munka sokkal keményebb, mint gondoltad. Megtanulsz döntést hozni, megtanulsz gyorsan dönteni. Megtanulod minden nap újra és újra eldönteni, hogy még mindig akarod… Megtanulod minden edzésbe beletenni a 100%-ot – akkor is, amikor nem úgy indulsz el otthonról…
Rájössz, hogy sokkal többre vagy képes, mint amit hittél magadról. Rájössz, hogy mindig többre is leszel képes a jövőben. Megtanulod előhívni ezt a belső erőt amikor kell. Megtanulod megtalálni a szépet és jót a szürke hétköznapok munkájában.
Csapatmunka. Megtanulod, hogy mi a szereped a csapatban. Megtanulsz bízni az emberekben. Elfogadod a másikat. Megtanulod, hogy ha neked nem megy, mindig lesz valaki, akire támaszkodhatsz. Megtanulod, hogy van, amikor neked kell támaszt adnod másoknak. Van, hogy te veszted el a hited és más adja vissza neked, és van, hogy neked kell lenned az, aki az utolsó utáni pillanatban is elhiszi amikor mások már nem. Életre szóló barátokat találsz.
A sporton keresztül mindent megtapasztalunk. Szerintem nincs jobb tanítás az életben a fiatalok számára, mint a versenyszerűen űzött csapatsport.”
Kovács Andrea,
CEO, Business mentor

A kérdőívben is arra kértem a válaszadókat, hogy saját szavaikkal írják le, mit köszönhetnek a sportnak (említsenek legalább 3 dolgot).

Több mint felük (56%) említette a kitartást, akaraterőt, küzdést, több, mint harmaduk (35%) a kapcsolatokat (baráti, családi, ismerősi), 30%-uk a sport fizikai hatását emelte ki (egészség, fizikum, közérzet, energia) és kb. negyedüknél (24%) megjelent a csapatmunka, csapatszellem, együttműködési készség is.

A sportolók válaszainak nem sportolókkal való összehasonlítása nem volt célom, és nem is vált lehetségessé, hiszen mindössze 4-en voltak, akiknek teljesen kimaradt az életéből a rendszeres mozgás. A versenyzés ténye, vagy annak hiánya azonban élesen megkülönböztette a további tanulságok listáját.

Kizárólag sportversenyeken tapasztalatot szerzett résztvevők utaltak válaszaikban a céltudatosságra, az alázatra / tiszteletre, a siker illetve a kudarc kezelésére, a munka értékének megtanulására, arra, hogy a sportnak köszönhetik a versenyszellemet, a belső motivációjukat, és csak versenyzők tekintettek a sportra, mint az önismeret, a tudatosság, illetve az ezekben való folyamatos fejlődés egy eszközére is.

Nem kizárólag, de jóval nagyobb arányban versenyzők említették a TOP4-ben is megjelent kitartást és a csapatmunkát, továbbá a stratégiában való gondolkodást, időben és rendszerben való működés hatékonyságát, valamint az érzelmi intelligencia körébe tartozó fogalmakat is, úgy, mint empátia, emberismeret, alkalmazkodóképesség, felelősség, stb.

A gyerekként hobbi sportolók és versenyzők körében is egyenlő arányban jelentek meg a fegyelem, önbizalom/önértékelés/magabiztosság témái.

És lényegesen többször kerültek elő az edzés fizikai előnyei, a stresszkezelésben, kikapcsolódásban, feltöltődésben játszott szerepe, valamint azok a pozitív érzések, és élmények (öröm, izgalom, flow, szerelem), amik a mozgáshoz kapcsolódtak azok körében, akik fiatalon nem élték át a meccsek, versenyek speciális légkörét.

Több, mit tucatnyian pedig egyenesen a szakmájukért, vagy konkrét pozíciók, állások megszerzéséért hálásak áttételesen a sportnak.

A felmérésben résztvevők jelenlegi munkaköre

A sporttal kapcsolatos kérdések után nézzük a karrier-pillanatfelvételeket.

Talán már az árulkodó lehet, hogy míg egy 2016-os a Diplomás Pályakövetési Rendszer országos kutatása szerint a felsőoktatásban végzettek 21%-a dolgozik vezető pozícióban, addig ebben a felmérésben minden harmadik válaszadó (33%) közép- vagy felső vezető, vagy alkalmazott(akk)al is rendelkező vállalkozó.

De nézzük kicsit közelebbről!

A pillanatnyilag nem dolgozók sport, és versenyzés szempontjából nem különböznek a teljes sokaságtól, az ő válaszaikat ebben a blokkban mellőztem.

Összehasonlítani – a gyerekkorukban nem sportolók számának alacsony mivolta miatt – a versenyzők és nem versenyzők foglalkoztatottságát tudtam, és találtam is szignifikáns különbségeket.

A versenyzők körében körülbelül ötödével alacsonyabb a beosztottként dolgozók aránya, mint azok között, akik nem sportoltak, vagy edzettek ugyan, de nem mérkőztek. Az azonban, hogy milyen irányba kanyarodott a karrierjük, élesen eltér a férfiak és a nők körében. Míg az uraknál a szabadúszó és az egyéni vállalkozó irány látszik egyértelmű nyertesnek, addig a hölgyeknél a jóval gyakoribb vezető beosztás jellemző. Összességében elmondható tehát, hogy a versenysportban edződöttek nagyobb eséllyel lettek vezetők (+20%), vagy szabadúszók (+30%), mint az egyáltalán nem, vagy hobbi szinten sportoló társaik.

És egy megállapítás, ami kétséget kizáróan alátámasztja a sport és a karrier pozitív kapcsolatát: A 102 vezető közül egy sincs, aki soha nem sportolt volna, 80%-uk pedig versenyzett is valamilyen szinten.

Karrier elégedettség

Üzleti- és sport coachként jól tudom, hogy egy aktuális beosztás, egy pozíció a névjegykártyán messze nem jellemezheti az illető szubjektív karrier értékelését. És bár a skálázás remek coaching technika, egyéni viszonylatban jóval hasznosabbnak tartom, mint statisztikai összegzés eszközeként. Kíváncsiságomnak eleget téve mégis feltettem a kérdést, ráadásul mindezt a Covid karantén harmadik hónapjának végén, 2020 június közepén! Az eredményeket ezek fényében érdemes vizsgálni.

Egy tízes skálán, ahol 10 a teljesen elégedett, a jelenleg is dolgozók 7,49-re értékelték a saját karrierjük alakulását. Ahogy az várható volt, legkevésbé a pillanatnyilag nem dolgozók elégedettek (6,85), majd a beosztottként dolgozók (6,98), aztán a szabadúszók és vállalkozók (7,38), leginkább pedig a vezetők (8,16). Ami a karrier elégedettség és a sport kapcsolatát illeti, mind a gyerekkori sport, mind a jelenlegi mozgás pozitív irányban befolyásolja a megelégedettség szintjét.

A siker arcai

Végül jöjjön a felmérés legizgalmasabb kérdése: mit is takar a siker a nagyrészt sportban, versenyzésben nevelkedett válaszadók számára. Természetesen itt is szabad szöveges válaszokat kértem, és legszívesebben mindet a maga változatlan valójában adnám közre. Úgy hiszem, és ezek a 3 szavas listák, sőt időnként komplett hitvallások remekül reprezentálják, hogy a fiatalkori sport által egy speciális mentalitást is magunkévá tettünk, ami részben magyarázza a – Covid körülmények között – kifejezettem magasnak tekinthető (7,5-ös) siker értékeket is. Az alábbi ábra, szükségszerűen egyszerűsített, mégis árulkodó:

A felmérés résztvevőinek siker definíciói egy olyan szemléletmódról árulkodnak, ami a végtelen fejlődés lehetőségét kínálja számunkra, ami felelősségben tart minket a saját boldogulásunk kapcsán, és ami lehetővé téve teszi, hogy ne csak a célok elérését, hanem az oda vezető úton való kitartó munkát is értékelni, élvezni tudjuk. Ezzel dolgozom, ezt hívom úgy, hogy SPORTMINDSET.